Ma végre megépítettük az egész télen át áhítozott hóembert. Igaz, nem lett valami hatalmas, mert zimankó helyett igazi hófúvás van mifelénk, a Duna parton. Ám nagyon pofás lett, s lánykámtól kapott egy pici eszkimó kunyhót is a lába mellé- hátha költözik oda valaki, akivel üres óráikban barátkozhatnak:)
Hamarosan érkeznek a képek-még vacakolok velük picit.
Hóember
A hóember, a hóember
távlata óceán, tenger.
De ma még itt áll a grundon,
házak előtt, udvarunkon:
kobakján kék, repedt fazék,
rajta jókat derül az ég.
Szeme Tatabánya szene,
süt is ám a tekintete!
Hogy süt-e? Szinte perzsel:
udvarunkon a hóember.
Virít sárgarépa orra,
mintha sokat ivott volna
piros bort a disznótorba.
Igaz, van bánata elég:
lassan megenyhül már a lég,
egyre kegyetlenebb a nap,
sütik-verik a sugarak.
Szegény már-már arra gondol,
hogy szökjön meg udvarunkból.
Roskatagon, ám fényesen,
elinal majd egy éjjel, el.
Reggelre hűlt helyét leljük:
meg fazekat, szenet, seprűt.
S valami bánt, valami bosszant!
Nézünk magunk elé hosszan.
(Utassy József: Hóember- Hóemberség c. kötet)
Hali! Üdvözlet az éterben! Sok sikert a blogodhoz, majd figyellek ám!
VálaszTörlésNagyon köszi, Kiseri! Jól esik ám:))
VálaszTörléséppen most tértem 'haza', a boltotokat is fogom ajánlani másoknak valamilyen formában, mert nagyon egyedie tárgyakká válnak az anyagok a kezeitek között. Gratula!.
Akkor játszol velem? Ki tudod tenni a PIF képét az oldaladra és meghirdeted te is? Olyan jó lenne, senki nem játszik velem, brühühühü:(
VálaszTörlés